Hírlevél feliratkozás

Mégse

Dohnányi Ernő

előadóművész

1877. Pozsony -1960. New York

A század egyik legnagyobb előadóművésze volt, különösen Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms műveinek ihletett előadója, de játszott műveket a zeneirodalom minden stílusában, beleértve Bartók és Kodály műveit is. Mint zeneszerző a századforduló késő romantikus zenei stílusán nőtt fel, s ezt élete végéig megőrizte. A posztromantikus tradícióból táplálkozó, klasszicizáló törekvések rangos mestere, korai kamaraműveinek kiemelkedő zenei értékei elvitathatatlanok.

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdi zongorára tanítani 6 éves korában. Első kompozícióját is zongorára írja 1884-ben Gebet címmel. Kilencévesen 1886-ban szerepel először nyilvánosan és ebben az évben íratják be a Pozsonyi Gimnáziumba is. Itt ismeri meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát is. Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korától már vokális műveket is ír: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozik 1891-ben.

A Magyar Királyi Zenakadémiára választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felveszik a zongora és a zeneszerzés tanszakra.

19031905-ig Bécsben, 19051915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora, majd 1915 végétől Budapesten működött. 19191944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 19311944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója lett. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték.

Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kezdeményezésére 1928-ban pályázatot írtak ki mise komponálására, melyet a szegedi Fogadalmi-templom felszentelésének ünnepére szántak. A világhírű zongoraművész, karmester és zeneszerző, Dohnányi Ernő (1877-1960) az első körben eredménytelen pályázat második fordulójára – Király-Kőnig Péter baráti unszolására – készítette el “szakrális programzenéjét”. A bírálóbizottság egyértelműen Dohnányi művét hozta ki győztesnek, melyet 1930. október 25-én mutattak be, a szerző vezényletével.