Hírlevél feliratkozás

Mégse

Szegedi dóm

Több mint székesegyház

Ha csak a tényeket sorolnánk, így szólna: csaknem 2,1 milliárd forintos uniós és hazai fejlesztés eredményeként megújult Szeged ikonikus jelképe, a dóm. Többek között multifunkcionális kiállítótér kapott helyet az altemplomban, a terepszint alatti helyiségsor újrahasznosítása során információs pultot, zarándok büfét, artshopot és könyvesboltot alakítottak ki; részben átalakult a liturgikus tér, új padsorokkal bővültek a kereszthajók, javult a terem akusztikája, a nyugati tornyot, valamint a Dömötör tornyot is megnyitják a látogatók számára. Ennél azonban jóval többről van szó: a dóm és a Dóm tér, ez a mediterrán városi piazza és a kimért északi téglaarchitektúra sajátos keveréke egy igazi közösségi kohó, történelméből fakadóan az újrakezdés szimbolikus központja. Egyszerre székesegyház, családbarát templom, zarándokok úticélja, szakrális tér, exkluzív konferencia- és koncerthelyszín, a szabadtéri játékok otthona, nyitott, befogadó közönségmágnes.

Az új otthon postaládájában az első küldemény, amit kapok, egy igazi képeslap. Szegedről. A színes lap középpontjában mi más, mint a dóm és a Dóm tér. Az összes többi látványosság, a Belvárosi híd, az egyetem, az élményfürdő csak kicsiben, a lap szélén. Eddig sem volt kérdés, ha Szeged, akkor a dóm, no meg a szabadtéri játékok, ami kérdés nélkül is beugrikmindenkinek.

ilyen alkalmakkor mindig, most is megérint a monumentalitás, a hely szelleme . Ösztönösen elcsendesülök, körbenézek, próbálom befogadni a teret, aztán meg azt a tonnányi izgalmas információt, amit a legszakavatottabb idegenvezető”, Váncza László Ybl-díjas építész próbál meg átadni az átépítés, felújítás koncepciója kapcsán nemcsak saját maga, hanem a szintén Ybl-díjas tervezőtársa Gunther Zsolt illetve Csillag Katalin nevében.

– Határozott szándékunk volt átfogó koncepció alapján kiemelni a dóm szépségeit, mindenki számára hozzáférhetővé tenni értékeit, ezáltal komoly turisztikai célponttá tenni. Ezzel egyidejűleg erősíteni azokat a közösségépítő funkciókat, mellyel a templom és kulturális terei a találkozások, beszélgetések, közösségi, hitéleti összetartozás színterévé válnak. Alaposan tanulmányoztuk a dóm belső tereit, díszítését, szimbolikáját, a kísérő tereket. Mindenek előtt megkíséreltük tisztázni az eredeti épületet és az azóta rárakódott rétegek egymáshoz való viszonyát. A tervezés során egyrészt visszaállítottuk az erdeti állapotot, másrészt a változtatások környezetében mai szemmel és tudással értelmeztük a templom egészét – mondta.

Elhangzik sok-sok érdekes információ az átalakított liturgikus térről, a speciális technikával hosszú hetek alatt a négyezeti térbe áthelyezett baldachinról, a frissen restaurált, Róth Miksa és Zsellér Imre alkotta üvegablakokról, a Szent Gellért ereklye visszahelyezéséről, az új padsorokról, a beszéd- és teremakusztika javításáról, melynek következtében páratlan tisztasággal szólalhatnak meg a komolyzenei koncertek, de szó esik a szembe-miséző oltárról, a megújult gyóntatószékekről, ezek jelentőségéről, szimbolikájáról, illetve nem marad ki azoknak a tennivalóknak a felsorolása sem, amelyekre jelen projekt keretében már nem jutott anyagi fedezet. De mint ahogy az építész megjegyezte: egy székesegyházon gyakorlatilag állandóan akad tennivaló úgyhogy ebben is maradunk  Beszélgetés közben a dóm keleti oldalkápolnájához érünk, amelyet Keresztelő Kápolnává alakítottak. Az egyszerű, végtenelül tiszta térben Váncza László a gyönyörű keresztelő kút után  épp az új bútorzatot mutatja, amikor megüti a fülemet a mondat, mely szerint a padokat azért pont így alakították ki, hogy a mise után a gyerekek játékait egyszerűen el lehessen pakolni. Végre, fűre lépni szabad, jutott eszembe az asszociáció, és ez az a momentum, amelyet elraktározok az elmémben.

Aztán az altemplom felé vesszük az utunkat, s mint megtudom, a dóm turisztikai fejlesztésének egyik fő attrakciója az altemplom átalakítása, megnyitása. Az urnatemetőnek, dísz-sírhelyeknek, kápolnának, valamint méltatlanul trafóháznak, raktáraknak helyet adó altemplom ötletszerű kivitelezése, logikátlan elrendezése helyett most egy tiszta, felszabadított térbe lépünk, ahol szinte már látom a dóm és a Dóm tér bemutatását célzó interaktív kiállítást, az egyházi kincstár tárgyainak helyet adó tárlatot, a zarándokturistát, a konferenciára érkező üzletembert, a koncertező fiatalt, a zarándok büfében egy kávé mellett a jegyzeteit lapozgató egyetemistát, az osztálykiránduláson lévő gyerekeket, a filmvetítésre érkező mozirajongót, a kíváncsi külföldit, az exkluzív  rendezvényhelyszínre vadászó marketinges szakembert. Modern, letisztult, egyszerű, tágas, átlátható, funkcionális, mégis szakrális és rendkívül izgalmas tér, ahol a dísz-sírhelyekkel együtt kiválóan megfér az élő, lüktető, mozgalmas jelen. Érdekes kirándulás az évszázadok között.

A pincébőla padlásfelé vettük az irányt, a 40 Celsius fok körüli hőmérséklet ellenére sem volt kérdés, hogy megmásszuk a nyugati tornyot, egészen a tetejéig. A panoráma persze kihagyhatatlan, no, meg fontos az is, hogy élet költözik egyes emeletekre is. A most kialakított kis helyiségekben, közösségi kohókbanegyéni foglalkozásokat, szakköröket, órákat lehet majd tartani, az ötletek tárháza kifogyhatatlan, lényeg, hogy használják. Akusztikai és fizikai értelemben is zárható “dobozokbiztosítják az ott tartózkodóknak és a turistáknak egyaránt a zavartalanságot, ám ugyanígy be is vonhatóak a történésekbe, ha éppen ez indokolt. A torony egészen a körbejárható kilátó erkélyig látogatható, a csigalépcső pedig a harangok terén is átvezet. Egyébként itt, a nyugati torony alatt beépített lift biztosítja az épületen belüli akadálymentes közlekedés lehetőségét.

A toronyból lefelé jövet, mielőtt a Dömötör torony és a szabadtéri színpad felé vennénk az irányt, még egyszer megállunk a templomban pihenni, hűsölni, figyelni, rácsodálkozni.

Odakint továbbra is perzsel a meleg, míg a Dömötör torony acéllépcsőjén ereszkedünk felfelé. Közben azt is megtudom Váncza Lászlótól, hogy a torony kiemelkedő középkori építészettörténeti emlék, mely egyedülálló értékeivel az alföldi középkori építészet ritka, szinte egyedülálló képviselője. A felújítás során végrehajtott munkálatok szervesen illeszkednek a 30-as években Rerrich Béla által megalkotott végső struktúrához. A torony- a középkori hagyományokat követve – felszentelt keresztelőkápolnaként szolgál. Visszaállították a baptisztérium eredeti funkcióját, teljes mértékben rekonstruálva ezzel Aba- Novák Vilmos liturgikus térbe komponált falfestményeinek lenyűgöző auráját. Az első szinten interaktív bemutató tér kapott helyet, de többek között restaurálták az “Élet kapujanéven ismert kovácsoltvas kaput is. Megtudom azt is, hogy a Dóm téri egyházi épületszárny árkádjának burkolata is megújul, és galambkár elleni védelmet kap a Nemzeti Panteon e szakasza.

Innen már egyenesen a szabadtéri színpadra vezet utunk, amely évtizedek óta elválaszthatatlan a dómtól, a Dóm tértől. Igaz, korábban az elválaszthatatlanság inkább azt jelentette, hogy a dóm főhomlokzata az előadások kulisszájaként szolgált, miközben a főbejárat gyakorlatilag használhatatlanná vált. A dómot érintő megújító folyamat természetszerűleg kihatott a tér használatára, valamint a játékokra is. Így a színház megfordult – a színpad és a nézőtér is – az egyetemi épületek ölelésébe egy teljesen új, forgóval felszerelt színpadrendszer került. Ehhez a világosítóés hangosító tornyok, illetve a színészeket kiszolgáló öltözők is újak. Az új megoldással a Szabadtéri Játékok előadásainak képi világa teljesen új lehetőséggel gazdagodott, a város két jelképének együttes megújítása pedig csak erősíti azt az elképzelést, mely szerint a tér a városi élet valóságos színtere.

A több órás bolyongás, nézelődés, történelem, múlt és jelen, könyvnyi információ befogadása után már a légkondícionált nappaliban emésztem a látottakat. Vajon mi kell ahhoz, hogy ez a csodálatos hely művészettörténeti és építészeti definíciók és megoldások mögül kilépve ne csakegy székesegyház legyen? Mi az a pont, amikor egy lakásból otthon válik?  Mikor és mitől jön elő a fűre lépni szabad” érzés, amikor a meztelen talpunk találkozása a harmatos fűvel valami igazán elemi, zsigeri élményhez juttat minket?

Aztán eszembe jutott egy film (Keeping the Faith), amerikai is, romantikus is, és kissé szabadon értelmezve, de azt hiszem, megadta a magyarázatot a kérdéseimre.

Azt mondják, Isten mindig is számított arra, hogy az idegen emberek kedvesek lesznek egymáshoz. És erről szól ez a tér: hogy vigyázzunk egymásra, hogy jobban működjünk mint közösség. Az egymásba vetett hitünkről szól. Arról, hogy valami nálunk sokkal nagyobbnak vagyunk részei és valahol mélyen kötődünk egymáshoz. És amikor idejövünk a térre a barátokkal, családtagokkal, beszélünk idegenekkel és a szeretteinkel, akkor átélhetjük ezt az egymáshoz való kötődést. És valójában kiderül, hogy jól funkcionálunk, mint közösség.

Kevés fontosabb dolog van ennél manapság. Úgyhogy jöjjenek el a térre és a dómba. Használják. Beszéljenek, vitatkozzanak róla, fedezzék fel. Imádkozzanak, nevessenek, sírjanak, meditáljanak, szórakozzanak benne. És akkor igazi otthonlesz belőle.