Hírlevél feliratkozás

Mégse

XXI. századi megoldások a megújult szegedi dómban

„Minden épület olyan, mint az ember: egyszeri és megismételhetetlen.” – vallja Ayn Rand,orosz származású amerikai regényírónő és filozófus. Talán azért is, mert mint minden emberhez, úgy az épületekhez is megannyi egyedi technikai megoldás, „sztori” kapcsolódik. A megújult szegedi dómnál a csaknem 60 tonnás baldachin áthelyezése okozott fejtörést a szakembereknek.

Aki többször járt már a szegedi dómban, annak a liturgikus tér változása az első, igazán szembetűnő újdonság. A szó szoros értelmében „nehéz” feladat volt ennek a kivitelezése, ugyanis a csaknem 55 tonnás (!) márvány baldachin áthelyezése nem kis fejtörést okozott mérnököknek, matematikusoknak, építészeknek. Mint ahogy a című magazin idei 2. számában dr. Szabó Attila rendkívül alapos ismertetéséből kiderül, a 60 tonnát először 16 db normál, kézi működtetésű, 10 tonna teherbírású hidraulikus hengerrel tervezték megemelni. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy egy-egy henger emelőképessége nem volt több 4 tonnánál, így alig haladta meg a szükséges határértéket, de mégis működött! A tömeg leeresztésére viszont alkalmatlannak bizonyult, így a korábbi elképzelést át kellett értékelni. A megoldást Máthé Etele találta meg egy Hollandiából hozatott, központilag vezérelhető, 8 emelőből és két továbbító hengerből álló rendszerrel.

A cikkből kiderült az is, hogy a számított óránkénti sebesség, amelyet mindvégig tartani tudtak, 64 cm volt. A szán továbbításához meg kellett határozni a tömeg mozgási energiáját, ügyelve, hogy káros rezgések ne alakulhassanak ki, biztos irányíthatóságra volt szükség, és figyelembe kellett venni a továbbító hidraulikus henger lökethosszát. Végül is a szakemberek elérték, hogy a mozgási energia a kívánt határérték alatt maradt. Az „egyszer használatos” állványsínpár szánnal együtt 13 tonnát nyomott, és két szektorból állt. Amiután az elsőről a másodikra tolták a műtárgyat, megálltak, lebontották az I. számú 6 méter hosszú szakaszt, majd újra felépítették a II. számú állványsínpár elé. Mindezt négyszer ismételték meg. A műveletsor egy hétig tartott, amíg új helyén oszlopaira kerülhetett a baldachin.