1865. Pest – 1944. Budapest üvegfestő és mozaikművész.

Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott. Apja műhelyében, majd külföldi tanulmányutakon sajátította el az üvegfestés mesterségét. Önálló „üvegfestészeti műintézet”-ét 1885-ben alapította.

1897-től üvegmozaik készítésével is foglakozott. Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art déco illetve ezek ötvözete jellemezte. Számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-ben St. Louis-i (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József Rend lovagi fokozatát. A mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz király aranyérmét nyerte el. Évtizedeken keresztül a Magyar Iparművészeti Társulat alelnöke (rövid ideig elnöke) volt, számos művész és művészetpártoló egyesületben (többek között a Steindl Céhben) tevékenykedett.

Munkái díszítik többek között az Országház, a Gresham-palota (ma szálloda), a volt Osztrák-Magyar Bank, ma Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia épületét, a szegedi Fogadalmi Templom több ablakát, a marosvásárhelyi kultúrpalota és városháza, a szabadkai Városháza épületét, a Kálvin téri református templomot, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István-kápolnáját.