(1841. Pest -1919. Balatonlelle)

Schulek Frigyes építész, a magyar eklektika kiemelkedő alkotója, a Halászbástya építésze, akinek nevéhez fűződik a Mátyás-templom neogót stílusú restaurálása is, 1841. november 19-én született Pesten. Kőművessegédként ment Bécsbe, ahol az opera tervezőinél, majd egy mesteriskolában tanult, részt vett a regensburgi és az ulmi dóm befejezési munkáiban. Itáliai tanulmányút után tért haza, egy ideig Steindl Imre irodájában alkalmazták, majd a budapesti Mintarajziskola tanára, Steindl halála után a műegyetemen a középkori építészet tanára lett.

Ismert neoromán alkotásai még a szegedi evangélikus templom, a János-hegyi Erzsébet-kilátó (Klunzinger Pállal), a pécsi Zsolnay-emlékmű és a szegedi fogadalmi templom terve – ezt módosítva Foerk Ernő fejezte be 1930-ban.

Rendkívül szerény ember volt, soha nem indult pályázatokon, az anyagiak nem érdekelték, de megbízásait rendkívül alaposan, szakmai alázattal végezte. Munkájának elismeréseként 1889-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-ben rendes tagja. 1903-ban kinevezték a Műegyetem középkori építészeti tanszék tanárának, 1924-ben a Műegyetem díszdoktori címét vehette át.

Élete utolsó éveit Balatonlellén töltötte, ahol hetvennyolc éves korában, 1919. szeptember 5-én érte a halál.